Karbantartásról

Elõbb vagy utóbb? Aki sokat görizik annak szembe kell néznie kedvenc korijának elhasználódásával. Ápolással, karbatartással, az idõ,
ami alatt tönkre megy a korink eléggé megnyújt6ó.
A kerék:
Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a görkorcsolya legfontosabb, legjobban igénybe vett része a kerék, csapágy és a tengely.
Vannak görisek, akik kéthetente kénytelenek cserélni a kerekeiket ami egyáltalán nem olcsó játék, figyelembe véve, hogy egy közepes-jó minõségû "kerékcsomag",
ami 4 kereket tartalmaz úgy 5ezer forintnál kezdõdik. Azonban nem ritka a hét-, sõt tízezer forintos ár sem, és akkor még csak az egyik korinkra vettük meg a kerekeket.
(Néha csapágy nélkül).Nagyon nehéz megállapítani, mennyi idõt bírnak ki a mi kis "drágaságaink".
Sok minden befolyásolja az élettartalmat: a korizási technikánk, vérmérsékletünk (agresszívan, vagy kényelmesen korizunk), a talajminõség, no és per-sze a kerék minõsége is.
Alapelv, hogy minél olcsóbban vettük, annál nagyobb az esélye, hogy hamarabb elbúcsúzhatunk el tõlük.
A kerekek anyaga, mérete, gördülõ felületének görbülete korink típusától, használatától, súlyunktól lehet függõ. A kerekek kopása elkerülhetetlen
(bár a szekrényben tárolva ez a gond nem jelentkezik), de nem mindegy hogyan történik ez. Nem szabad engedni, hogy túlságosan egyoldalasan kopjanak el.
A kerekeket bizonyos idõnként cserélni kell. Bár a kopás a korizás stílusától függ, a leggyakrabban a belsõ ívek kopnak le, síkban álló kerekek esetén fõleg az elsõ kerekek.
Ilyenkor az átellenes kerekeket kopott éllel kifelé kell átszerelni a másik korcsolyára. Pl. a bal elsõ kereket kiemelés után ugyan abban a pozícióban a jobb hátsó helyre kell szerelni,
kopott oldalával kifelé és így tovább. Gyakran elõfordul a különbözõ mûanyag kerekeknél, hogy letöredezik a oldala.
Ilyenkor a kiálló "lebegõ" részeket le kell vágni és smirglivel meg kell dörzsölni.
A csapágy:
Fontos a csapágyak minõsége is. Vásárlásnál érdemes megnézni, milyen csapágyak "tartják" a kerekeket. Ma már minden csapágyat porvédõvel gyártanak.
A lényeg az, levehetõek-e, mert, ha nem akkor hamarabb tönkremehetnek. Nem kell hozzá más, csak egy esõs gurulás és a golyók úgy be tudnak ragadni,
hogy ember legyen a talpán aki még egyszer elindul vele. Ha a csapágyainkon acél stifttel szerelt a porvédõk vannak akkor az könnyû szerrel eltávolíthatóak.
Ilyenkor a teendõ a következõ. Csavarjuk ki a tengelytartó csavart. Húzzuk ki a tengelyt. Vegyük ki a kereket a göribõl. Ha van, speciális szerszámmal,
ha nincs ceruzával toljuk ki a távtartót. Ilyenkor a túlsó csapágy is kijön. Szedjük ki a másik csapágyat is. Egy vé-kony csavarhúzóval emeljük ki befelé fölfelé a porvédõt leszorító stiftet.
Szedjük le a porvédõket. Erõs vízsugár mellet tisztítsuk ki a csapágyakat, majd fújjuk ki a vizet közülük.
Mikor száraz, csap-ágyzsírral kenjük be, kicsit forgassuk meg, majd helyezzük vissza a porvédõket és a stifteket.
A"rockering" vagy más néven a kerekek a síkból feljebb, vagy lejjebb helyezése a fordulékonyságot növeli, de a kerekeket jobban koptatja.
Ugyanakkor néha szükséges a kerekek függõleges állítása más okból is (pl. kopás, új kerekek). Ma már a legtöbb márkás korcsolyánál lehetõség van erre.
Egyes cégeknél más-más megoldást találnak, de az alapelv ugyan az. A tengely tartó betétbe oly módon fúrják a lyukat hogy azok nem a betét középpontjára kerülnek.
Így azok forgatásával a tengely feljebb ill. lejjebb kerülhet. A K2-nél a betétek alakja hatszögletû, ezáltal három tengely állás létezik,
a Roces egyes típusai-nál négyszögletû alakú, ami két állást engedélyez. Az egyes típusoknál más és más megoldás terjedt el.
Figyelni kell arra, hogy a tengelyek egy síkban legyenek, mert úgy járttok, mint Zé és csodálkoztok mi van.
Egyéb okosságok:
Csatos korcsolyák esetén, ha sokáig nem használod, akkor úgy tedd a szekrénybe, hogy a csatok legyenek becsatolva, mert bakancsod alakja elvál-tozhat.
Néhány apróbb jótanács. A helyes térdhejzet kialakíztása - fõleg kezdõknél jól látható - nehezen megy. Ennek a jelenségnek nem biztos, hogy te vagy az oka.
Elõfordulhat, hogy segítened kell magadon. Egészen pontosan, be kell szerkesztened egy sarokemelõt a koridba.
Ez könnyen megold6ó, csak néhány vastag karton lap szükséges amibõl párszor ki tudod vágni a talpad körvonalát.
Rajzold rá a talpad, vágd ki, majd vágd ketté kb. a felénél. Még vágj néhány ilyan "kartontalpat" és centinként nyesd kissebre.
Ragaszd õket össze és már is kész van az egyénre szabott "térdtoló" sa-rokemelõ. Ha kell magasabbra építed, ha kell leveszel belõle.
Láttam már xiloplastos megoldást is, itt a következõ a teendõ:
Egy rossz cipõdbe fújd bele a xilócumót, várd meg míg megköt, farigcsáld meg és tedd bele a koriba, remekül csillapítja a nagy ugrásoknál a "becsapódást".
Nos a megemelt saroknál fogva a térded elõrébb kerül, mintegy kényszerítve, hogy roggyantott, behajlított helyzetben tartsd a lábad. azért nagyon fontos
mert nem szabad merevnek lenned. Így az egész korizás biztonságosabbá válik.